B. Szűcs Margit: Reneszánsz - Az építészet története 5.

Termék részletes leírása

A reneszánsz a gótikát követő és a barokkot megelőző időszak, központja Itália volt. Maga a reneszánsz kifejezés olasz eredetije a „rinascita” újjászületést jelent, a középkor után az antik hagyomány újrafelfedezését. Legfőbb fogalma a humanizmus, az emberközpontú szemlélet, amit Leon Battista Alberti fogalmazott meg a legtömörebben: „Az ember minden dolgok mintája és mértéke.” A reneszánsz legfőbb központja Firenze volt, ahol a Medici-család nemcsak a város gazdasági-politikai életét irányította, hanem művészetpártoló tevékenysége révén Firenzét a XV. század kimagasló művészeti központjává tette. A könyv részletesen ismerteti az itáliai reneszánsz építészet fejlődését, kimagasló építészeit és elemzi a fontos műveket. Filippo Brunelleschi a firenzei dóm kupolájának megépítésével a reneszánsz építészet első jelentős művét hozta létre. Alberti sokoldalú humanista emberként komplex művészetelméletet fogalmazott meg nagyhatású Tíz könyv az építészetről c. könyvében. Külön fejezet foglalkozik Bramante, Michelangelo, Vignola és Andrea Palladio építészetével. Az itáliai reneszánsz hatása tetten érhető Európa többi országában is a XV. és XVI. században, aminek számos emléke megtalálható a kötetben. Az Építészet története sorozat kötetei negyven éve az Építészmérnöki Kar alaptankönyvei, de minden művelt olvasó könyvespolcán ott a helyük.