Gerle János: Feszl Frigyes

Termék részletes leírása

Feszl Frigyes (1821 – 1884)   Feszl Frigyesnek főművén, a Vigadón kívül valószínűleg az építészet területén jártak szakemberek sem tudnák további műveit említeni. Nincs is sok, amit még meg lehet mutatni: Budapesten, tevékenysége szinte kizárólagos színterén, négy lakóház, öt iskola, két ipari épület és feltehetően néhány azonosítatlan ház őrzi keze nyomát. Mégis a legjelentősebb építészeink között kell számot tartanunk. A 19. századi, nemzeti stílusra való törekvés Európában a középkori egyházi és nemesi építkezések körében meghonosodott formákra támaszkodott, azaz forrásul csak az egyetemes stíluskorszakok motívumkincse szolgált. A korszak műalkotásainak sajátosan nemzeti karakterét tehát a nemzetközileg egységes kánonból kiemelt, történeti formaelemeknek tulajdonították. Feszl Frigyes a maga kora megszabta keretek között a legmesszebbre jutott, amikor egyrészt az európai román és a keleti mór stílus sajátos egyvelegét alkotta meg, másrészt azt semmiféle építészeti előzményre sem támaszkodó, általa magyar eredetűnek tekintett ornamentikával (a vitézkötéssel) gazdagította, harmadrészt javasolta a magyar népi építészet téralakító hagyományának felvételét a források körébe. Ha ez utóbbi, a magyar parasztházra is jellemző „ámbitus” – ahogyan ő nevezte -, nem jelenik is meg felismerhető, kiforrott formában tervein, a felvetett gondolat merőben új irányt szabott a nemzeti stíluskeresés számára. Romantikus műveket létrehozó kortársai között Feszl volt a legkövetkezetesebb híve a romantikának, ha sok terve készült is a hetvenes-nyolcvanas évekre már teljesen megváltozott szellemiségű kor megváltozott körülményei között historizáló stílusban, végleg soha nem hagyta el a legelső terveiben már jóformán teljes gazdagságában, a maga egyéni stílusában kibontott romantikus felfogást.